Komoly szonett

Komoly szonett

Komolyra vált a szó, hatalma vértez,
ám az Éden édes íze most gyötör.
A szív kevés, az ember értve érez,
és a semmiben suhanni nem gyönyör,
hol ma még a tegnap árnya vív csatát,
így üzenne átok által írt dalon,
mert ledönt a szél is és a csúf halál,
húz az útkanyar, de nem jön oltalom.
Csak ne sírna itt belül, ne omlanék,
rejtélyes álmom, Te ékes szóvirág
bár ne fájna úgy dalod, ne fájna lét,
és ne győzne öntudat, ha győz, mi bánt.
Kapaszkodok tovább ezer körömmel,
beléd kapaszkodom, dacolva földdel.

Johnny Nash – Here Again
https://www.youtu…ySCCoWNpq4

“Komoly szonett” bejegyzéshez 30 hozzászólás

  1. Kedves Kankalin!
    Szeretettel időztem remek szonettednél!(l)
    Szép estét kívánok, Erzsi

  2. Szia Zsófi! 🙂

    Vannak helyzetek, amikor nehéz megtalálni a kapaszkodókat, de ha nyitott szemmel járunk, észrevesszük. Utána könnyebb foggal-körömmel felfelé tartani.
    Köszönöm szépen, hogy elgondolkodtál soraimon. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  3. Különleges tartalommal bír a versed Kedves Kankalin.
    A kapaszkodás iránya mélységek felé vonz, talán nem volna ilyen szomorú a lét, ha elképzelhetnénk, hogy felülről jön a segítség.
    " Kapaszkodok tovább ezer körömmel,
    beléd kapaszkodom, dacolva földdel."

    Szeretettel grt. Zsófi.

  4. Szia Mária! 🙂

    Én köszönöm, hogy nem bántad meg az olvasást és a zenehallgatást. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  5. Szia Babu! 🙂

    Nem maradtál le, hiszen itt jártál. Örülök, hogy tetszett az "ütközés". 🙂
    Köszönöm szépen kedves szavaidat. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  6. Szia Szinci! 🙂

    A szív befogadóképessége hatalmas, minden érzés, emlék helyet kaphat egy-egy szegletében.
    Igen, vannak feledhetetlen dolgok, de az újabbaknak mindig akad egy zug, ahová beférnek.
    Örülök, hogy átérezted.
    Köszönöm szépen. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

Szólj hozzá!