Egy nehéz nap után

Egy nehéz nap után

Szárnyaim elnehezültek már,
szaladok egy hulló csillag után.
Izzadok, és fájni kezd a lábam,
forrón, sósan egyetlen folyam
az arcom, egyetlen pillanat
a fájdalomból sajtolt félelem.
Messze repülni én nem merek.
A szó, a nyár és a hideg remény
tovább visz a lét bús peremén.
Ahogy az élet pengeti a perceit,
még érzem az illatos rét szagát,
még látom, kinyílott a hóvirág.
Derűs hajnalon fecske csicsereg,
agyamban összeáll a földi rend.
Zsibbadt ereimbe visszatér a lét.
s majd megteremti saját édenét.

“Egy nehéz nap után” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Szép, reményt keltő a versed. Remek gondolatok, és tetszetős stílus. Ölellek. Rózsa

  2. Köszönöm kedves soraidat Évike!
    Ahogy múlik az idő egyre nehezebb vinni a terheket, főleg, ha az egészség is megromlik.:(
    Szeretettel ölellek
    Ica

  3. [b][i][center]Ica, te csak remeket tudsz írni.csodálatos,hasonlatok,rímek, minden a helyén van.
    A remény fonalába kapaszkodj
    tudod,akkor minden szebb és jobb.ölellek :Rzsike(l)[/center][/i][/b]

  4. Drága Ica! Nagyon SZÉP versed szeretettel olvastam.
    "Messze repülni én nem merek.
    A szó, a nyár és a hideg remény
    tovább visz a lét bús peremén." Kifejező szomorú, szép sorok.
    Ölelésem.
    Mária(l)

  5. Kedves Icu! Nagyon szépen felépített gondolatiság a Tőled megszokott szabad vers formában. Bár mostanában egyre inkább fordulsz a számvetés felé, de mindig feloldod a természet és az élet szépségeivel. Mesteri alkotás. Szeretettel. Éva

  6. "Zsibbadt ereimbe visszatér a lét.
    s majd megteremti saját édenét."

    Így legyen!

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!