FÁJNI FOG?

FÁJNI FOG?

A halál, az sosem fáj,
csak ami előtte van.
És ha az idő megáll,
akkor van egyensúlyban
múltam, jelenem s jövőm,
és legyőzi magát, egymást,
gyengeségem és erőm.
– Veled is ez lesz, meglásd!

Halálom nem nekem fáj,
mert átléptem árnyamat.
Szenvedni neked muszáj,
neked, ki élve marad.
Hisz tested, csak egy hüvely,
mely kopik, egyre kopik,
és öregséged rühell,
ha a múltról álmodik.

A halálod nekem fáj,
ha tudom, hogy elmúltál;
az emlék emlékkel hál.
Mikor ágyamba bújtál,
didergek, testem kihűl,
nincs jövőm, mi betakar.
Mi bent volt, az lesz kívül,
s befed az őszi avar.

“FÁJNI FOG?” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!