HALDOKLOM

HALDOKLOM

Haldoklom, ezt senki nem tudja,
és, elfogadni nekem is nehéz
Lelkem a kört már nem sokáig futja,
és lassacskán megáll a józan ész

Egy kicsit szomorú, néha elkeserít,
de ellene tenni semmit nem tudok
Keresgélem a nagy lehetőséget,
közben, csalfa álmok után futok

Megroggyant térddel, üres-szemekkel
Nézném, a köröttem lüktető világot,
de nem bírok a kínzó szellemekkel
Letörnek, mint vihar bimbózó virágot

Pedig már oly rég nem vagyok bimbó
Másodvirágzásom, talán nagy vétek
A múltba nézni, álmodni róla is jó
Körbe vesznek édes, csábos képek

Haldoklom, de magamnak is titkolom
Bezárom lelkem rejtett, kis zugába
Táncolnék még, de nincs hozzá jogom
Elveszejt a konok semmi magába’

Bizony haldoklom, vaksötét éjszakába’
mert két karod, soha többé nem ölel
Elrejtem magamat a feledés honába
Csak ne sajnálj! A mennyország közel.

Eger,2020. január 30. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“HALDOKLOM” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága barátaim!
    Köszönöm, hogy velem voltatok, és véleményetek jóakaratról, együttérzésről árulkodik.
    Persze, hogy ez a haldoklás, csak átmeneti "áramszünet" volt, egy futó, rossz hangulat, mely azóta tova röppent.
    Nyoma ugyan van, mert minek nincs az életben , még ha csak gondolatban éljük is át , de ez, mint ahogy mondani szokták:
    "Ami, nem öl meg az erősebbé tesz."
    Hát velem is ez van…újra meg újra megszületek, újjáéledek, amíg a végső "alkony" végleg be nem borít…az, reméljük, még odébb van! Időnkénti "haldoklásom" ellenére.Minden jót.
    Nagy ölelés Rózsa

  2. Szia Rózsa!

    Nagyon megrázott a versed, elszomorodtam, nehéz súllyal telepedett a mellkasomra.
    Bízom benne, hogy csak egy hangulat hozta ki belőled ezeket az érzéseket.
    A legszebbeket, legjobbakat kívánom neked! (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  3. Kedves Rózsa!

    Lemondó és szomorú a versed. Amíg az ember él, nem halhat meg a remény.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Olvasva soraidat csak annyit írok:
    az élet egy nagy csodálatos semmi,ahol botorkálunk az időben.
    Sok lehetőség elszalad mellettünk és felébredünk a "semmi"
    végén ,a semmivel.Kissé szomorú sorok ,amiknek tragikus értelmet adtál.:)
    Gratulálok szeretettel…Babu(l)

  5. Bizony, Rózsa végighaldokoljuk ezt az életet és sokszor lemondunk olyasmiről is, ami nem jog kérdése…

    Metaforáidon elidőztem, tartalmától eltekintve nagyon tetszett a versed. (f)

Szólj hozzá!