Valahol, bárhol veled

Valahol, bárhol veled

szavakban is rád találok,
lázas suttogástól neved csordul számon
vadgalambhús-piros ajkad
égni fog, mindig öröklángon
lelkemben mindenütt arcod látom
megjelenni, mint mozivásznon

ha zöld-epés magány íze
fanyarít és keserűsége
torkomba marja
hangod sok-sok könnyeit,
minden emlék lelkesít,
enyhíti kettőnk szenvedéseit

ám gyönyör nélküled nincs:
mint ahogy lomb sincs
árnyéktalan, fáj a fény és
fáj a sötét, fáj a nevetés,
és jólesik a jaj,
mert bennem élsz
együtt gyönyör a szenvedés
76. máj. 1. apósom halálakor

“Valahol, bárhol veled” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Szólj hozzá!