Rejtene éj-lepel…

Rejtene éj-lepel…

 Csenevész lámpafény mutatja sziluetted.
Köntösöd laza, nem takarja tested,
nem rejti el előlem  bájaid.
Rózsavíz illatú lépted, orromba csikland.
Vakon kereslek, ujjaimmal érintenélek.  
Még rajtam száradnak lázas csókjaid,
Nincs bennem  szorongás,
sem félelem, ha itt vagy.
Összerogyva néhány holmi-
 elhagyott ruháink árnyai
 remélnek ránctalan reggelt.
Jöjj karjaimba kedves,
 használj ellenem
mindenféle  szerelmi fegyvert!

 
 

“Rejtene éj-lepel…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm hogy olvastátok és tetszett a vers. Szeretettel üdvözöllek benneteket:b

Szólj hozzá!