A múlt tükre

A múlt tükre

Sokszor a tükör előtt állok, s megtört arcot látok,
Emlékek tengere szememben, egy jobb világot várok!
Várok? Várjak? Az idő gyorsan telik, mire várjak mégis?
A múlt nem jön vissza, de a jelen egy szebb jövőt épít!
Emlékek sötét völgyében, mélyen a fagyos talaj alatt,
Arcomat nézve öreggé lett, a reményvesztett bánat miatt.
De felállok! Az én életem az enyém, senki másé,
Nem pazarlok rosszra időt, magamat teszem hőssé!
Önmagam hőse leszek, Az ki legyőzte a fájó múltat,
Ki jelenben épít várat igaz hittel, erővel, s csak előre halad!

“A múlt tükre” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!:]
    En már így kezdem egy idézettel,ami sokat mond!
    "Emlékek tengere szememben, egy jobb világot várok!"
    Sajnos a "jelen"már nem építhet új jövőt a vers szerint.
    Nagyon felháborodva írsz a jövőről ,amit meg nem láttunk.
    Erzsike kedves ne légy szomorú,szebbet egyelőre ne várj.
    Szépen alkotott versedhez gratulálok szeretettel…Babu(l)

  2. " Az ki legyőzte a fájó múltat,
    Ki jelenben épít várat igaz hittel, erővel, s csak előre halad!"
    Gratulálok!

  3. Kedves @Rzsike!

    Éppen az ellenkezőjéről szól, múltat feladni, és egy szebb jövő felé haladni 🙂 Van benne keserűség, az tény, de motiválás is 🙂

    "Önmagam hőse leszek, Az ki legyőzte a fájó múltat,
    Ki jelenben épít várat igaz hittel, erővel, s csak előre halad!"

  4. [b][i][center]Gábor jó lenne , ha haladnánk és nem egy téves eszmébe kapaszkodnánk.KESERÉDES VILÁG FELÉ VEZET UTUNK,S KÖZÖMBÖSEN NÉZZÜK,A TÖRTÉNELEM SZEMÉTDOMBJÁN LESZ JELENÜNK,…..BOCS.[/center][/i][/b]

Szólj hozzá!