Csodálatos

Csodálatos

Tél van, csípős hideg, az idő zord,
A szél a fákra, tetőkre havat hord.
Egymás mellett ülünk a meleg szobában,
Pirosas-sárgán tűz ég a kandallóban.
Ennek fénye tölti be a helyiség e részét,
oly kellemes most a benti lét!
E jóérzést bizony Neked köszönhetem,
hogy ezt az estét itt töltöd velem.
Ahogy mesélsz, hallgatom szép hangodat,
hosszasan nézem gyönyörű arcodat.
Oly csinos vagy, fiatalos, s okos,
Nincs mégegy nő, ki ily csodálatos.

“Csodálatos” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "Nincs mégegy nő, ki ily csodálatos."

    Ezt hívják úgy, hogy szerelem.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!