Rendhagyó szerelmes vers

Rendhagyó szerelmes vers

Azért van minden
mert beleszőttek az álmaimba,
belecsendülsz az ébredésembe,
ott állsz a tükör előtt
s én magamban látlak.
Hagynám futni a napokat
veszni az álmokat, de hogy lehet?
Amikor sírás fojtogat
te rám nevetsz, ha megtorpanok
viszel magaddal.
Akármi van, nem hagysz magamra,
egy perc nyugtom sincs tőled,
kezeled az órát, méred az időt,
zajos vagy, bolond, ellenállhatatlan
s szenvedélyes. Egyszer keserű
másszor édes. Kóstolgatlak, játszol
velem, karodba omlok szerelmesen,
a mindet jelented nekem,
te vagy a végzetem… Élet.

“Rendhagyó szerelmes vers” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!