Adtál nekem nevet

Összes megtekintés: 69 

Adtál nekem nevet

Azt mondod tűz vagyok,
adtál nekem nevet.
Tűzben elvész a léted,
és van, kit a tűz éltet.

Azt mondod parázs vagyok,
adtál nekem nevet.
Vörös láng emészti fel,
a múló emlékeket.

Azt mondod szél vagyok,
adtál nekem nevet.
Én elviszem híredet,
és mindenki elfeled.

Azt mondod föld vagyok,
adtál nekem nevet.
Én adom az életet,
és én adom a jelet.

Azt mondod víz vagyok,
adtál nekem nevet.
Ott vagyok a szemedben,
és megmosom lelkedet.

Azt mondod lélek vagyok,
adtál nekem nevet.
Elkísérlek az úton,
amit a sors rád vetett.

Azt mondod élet vagyok,
adtál nekem nevet.
Csak én kérem tőled azt,
hogy becsülj meg engemet.

Azt mondod halál vagyok,
adtál nekem nevet.
Ott leszek majd akkor is,
ha ez a föld eltemet.

Azt mondod feltámadás,
adtál nekem nevet.
A Hited az egyetlen,
ami kitart melletted.

“Adtál nekem nevet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Kitti! Nem Istenről szól, nem Istenhez szól és nem is ember az emberhez. Egész egyszerűen az általunk megnevesített (adtál nekem nevet) dolgokról, elemekről, azok tulajdonságairól, jelentésükről. Egyébként meg, ki, -mit lát benne! Üdvözlettel::Enikő

  2. Olyan a vers, mintha Istenről beszélne, néha pedig, mintha Istenhez szólna. Csupán az utolsó versszak az, ami emberhez szól az emberről.
    A visszatérő "adtál nekem nevet" sorok nem tudom mit rejtenek, azon kívül, hogy betétek a versben.

  3. Kedves Éva! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad. Üktem a kandalló mellett és néztem a tüzet. Aztán gondoltam egyet és ez jött ki belőle. Én sem voltam vidám, szerintem ez látszik is. Akkor írtam a Karácsonyi szív c.novellámat, amit megtalálsz az írásaim között. Megtisztelnél, ha arról is mondanál véleményt. Szeretettel: Enikő

  4. Kedves Enikő! Költői képeid, metafóráid különös hangulatot adnak versednek. Érdeklődéssel olvastam, egy kis szomorúságot véltem felfedezni benne. Szeretettel. Éva(f)

Szólj hozzá!