Napnyugta

Napnyugta

Elfáradt már a Nap, hosszú vándor útján,
Erejét veszítve álmosan lenyugszik.
Mint egy vörös léggömb, lebeg az ég alján,
Lecsukja a szemét csendesen búcsúzik.

Bakacsinba borult a sötét éjszaka,
Álom fátyla libben az alvó házakon.
A fekete fáknak, démoni árnyéka,
Hajlongva integet a bezárt ablakon.

Csillagok fénylenek, fenn a magas égen,
Mikor a Nap felkel mind elhalványodnak.
Megcsillan a fénye a harmat cseppeken,
Meleg sugarai, aranyként ragyognak.

“Napnyugta” bejegyzéshez 36 hozzászólás

  1. Kedves Lajos!
    Szeretettel köszönöm, hogy olvasrad versemet és kedves szavaidat.
    Magdi

  2. Kedves Margit!

    Sok szeretettel köszönöm, hogy tetszéssel olvastad versemet és a hozzáfűzitt kedves szavaidat.
    Magdi

  3. Kedves Magdi!

    Csodaszép versed a Naplementéről élmény volt olvasni!
    Elnyerte tetszésem, szívből gratulálok!

    Szeretettel: Margit(l)(f)

  4. Kedves Margit!

    Örömmel láttalak versemnél.Kíméld a szemedet, nagyon vigyázz rá!
    Sok szeretettel köszönöm krdves szavaidat,
    Magdi

  5. Kedves Erzsike!

    Köszönöm látogatásodat es kedves gratulációdat.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  6. Kedves Marica!
    Köszönöm, hogy tetszéssel olvastad " Napnyugtámat"
    Sok szeretettel,
    Magdi

  7. Kedves Ica!

    Köszönöm szépen látogatásodat és kedves gratulációdat.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  8. Kedves Maria!

    Köszönöm hogy olvastad versemet és a kedves hozzáfűzött szavaidat.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  9. "Elfáradt már a Nap, hosszú vándor útján,
    Erejét veszítve álmosan lenyugszik.
    Mint egy vörös léggömb, lebeg az ég alján,
    Lecsukja a szemét csendesen búcsúzik."-Nagyon szép verset írtál a Napnyugtáról, örömmel olvastam: Maria Hs

Szólj hozzá!