Vívok én háborúkat

Összes megtekintés: 72 

Vívok én háborúkat

Vívok én vörös háborúkat,
Ősfegyverekkel egymagam,
Hol a fém, fém ellen ugat,
S test, test ellen rohan.

Hiába száll a diadal ének,
Emberek szívéből békét hintve.
Áruló szájukat nyitják a vének,
Ellenem, ellenem ítéletet intve.

Küzdök hát!

Szavak kardjaival szemben,
Vasöklök súlyával szemben,
S a pokol jelét mellen,
Cipeli a visszajáró szellem.

Hiába hág égtetőre a szó.
Hófödte csúcsokat el nem érhet,
S a földről kiált az Átlátszó,
A vér, mi a bortól újra s újra eltérhet.

“Vívok én háborúkat” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!
    Miért vörös? Tudom, hogy a vörös megenged más asszociációt is,
    viszont ebben a versben vér, fájdalmak, sérelmek, sértetségre gondoltam, amit az ember élete során összeszed, vagy éppen gyüjt.
    Mivel a bőr felszínén lévő sérülések sok esetben vörösek
    így arra jutottam, hogy a lelki sebek miért ne lehetnének arra
    emlékeztető.
    Köszönöm a hozzá szólást.

  2. Miért vörös az a háború? Vérre megy? Egyébként tetszett a versed, csupán érteni szeretném, hiszen a vörös, egyéb asszociációt is enged…

Szólj hozzá!