A vándor

Összes megtekintés: 161 

A vándor

Friss hó rejti el súlyos léptem nyomát,
nyugtalanít egy valótlan álom,
és amíg gondolataim kuszaságát
rendezgetem, lelkem rezgését hallgatom.

Hold bújik elő vastag fátyla mögül –
félbehagyott mondatok kötnek belém –
a véget várja mind, rendületlenül,
mely megvolt még a hajnalok kezdetén.

Hideg szél túr a csupasz ágak közt,
kitörött üvegablak ásít keservesen.
Becstelen némaságát szégyelli tán.

Kuvik töri meg az ég-mély csendet: –
Mindörökké
kóborolni fogsz te már, menthetetlen,
Holdtól lopott árnyéknak sötét oldalán.

2020.1.29

“A vándor” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!