Összes megtekintés: 161
A vándor
Friss hó rejti el súlyos léptem nyomát,
nyugtalanít egy valótlan álom,
és amíg gondolataim kuszaságát
rendezgetem, lelkem rezgését hallgatom.
Hold bújik elő vastag fátyla mögül –
félbehagyott mondatok kötnek belém –
a véget várja mind, rendületlenül,
mely megvolt még a hajnalok kezdetén.
Hideg szél túr a csupasz ágak közt,
kitörött üvegablak ásít keservesen.
Becstelen némaságát szégyelli tán.
Kuvik töri meg az ég-mély csendet: –
Mindörökké
kóborolni fogsz te már, menthetetlen,
Holdtól lopott árnyéknak sötét oldalán.
2020.1.29
Köszönöm szépen Marika 🙂
"álom" szép!
Gratulálok!
Marica