Most az este mélázik

Most az este mélázik

Most az este mélázik,
még nem szakad ránk.
Sötétedik komoran,
az éj megérkezik,
a lámpák fénye díszeleg,
fénylabdák köröttük.
Mint fényfüzérek utcák ívén, hosszán,
látni messzire utat, járdát,
s a távolból érkező játékautók
fényeivel fúrják a teret.
Az éj feketéje ural mindent,
s így lesz hajnalig.
Itt az idő elköszönni,
fáradt napnak vándoraitól.
Jó éjt, szép álmokat,
s benne legyen a béke öröme,
a lélek nyugalma,
a vigasz szava,
s a holnap reménye.

“Most az este mélázik” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Szép nyugodt ,megbékélt soraid engem is megnyugtattak!
    Gratulálok sok szeretettel kedves László!(f)

  2. Valóban szép, kedves gondolatokkal teljes a versed. Gratulálok Kedves Laci! (f)

  3. "benne legyen a béke öröme,
    a lélek nyugalma,
    a vigasz szava,
    s a holnap reménye."

    Szép gondolatok.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!