Amikor olvasok

Amikor olvasok

A jó könyv örömöt ad olvasásra.
Esténként, amikor magányos vagyok,
kedvenc helyre dőlök, a vén nyugágyra,
izgatottan, éjszakán át olvasok.

Gyógyítom a lelkem, mikor olvasok.
Falom a sorokat, ha fáj a szemem,
kis ideig pihenek, abba hagyom,
vágy bennem a könyv iránti szeretet.

Megvisel a sok gonosz cselekedet,
üdvösségükért elmondok egy imát.
Fiktív regény, mit olvasok, szerencse,
jónak látom, elindult fantáziám.

A lírai könyvben, mi következő,
abban én leszek a hű főszereplő.

2020.01.24.

“Amikor olvasok” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Az olvasás különleges élmény. Kikapcsol a hétköznapokból, valóságos ünneppé alakítja a vele való időt. 🙂
    (f)

  2. Nagyon kevesen olvasnak ,sajnos a mai világban.
    Pedig minden könyvből lehet tanulni valamit ,legyen a könyv
    rossz vagy jó!(l)
    Gratulálok versedhez szeretettel kedves Erzsi!(f)

  3. Jó olvasni arról, hogy valaki még szereti és kézbe veszi a könyvet a net világában. Könyvet én is csak papíralapút szeretek olvasni, valahogy annak még van varázsa, illata. Kedves kis beszámolód verses formában szeretettel olvastam. Éva(f)

  4. "Gyógyítom a lelkem, mikor olvasok."
    Örülök, hogy ennyire szereted a könyveket, az olvasást!
    Csak nem mindegy, hogy mit olvasunk!
    Legyen sok szép írás, mely gyógyítja lelked!
    Szeretettel: Marika

Szólj hozzá!