Borongós télidőn…

Összes megtekintés: 71 

Borongós télidőn… 

  Borongós télidőn sem tétlenkedett Apám,  
  Isten adta tehetség, látszódott munkáján.  
  Hajlottak a vesszők fürge ujjai alatt,  
  így fonta, a szebbnél-szebb kosarakat.   
  Vékony fűzvesszőt, gőzölte, hántolta,
   belőle készült a kenyeres kosárka. 
 
   Fafaragó kését is ügyesen forgatta,   
   keze alatt, szépen formálódott a hársfa.
   Hosszú órákig véste, faragta, míg elkészült
   a kicsi kép, melyre Szűzanyát mintázta. 
   Faragott még nekünk, kicsi lovat, babát,   
   tőle kapta Anyánk, összes fakanalát. 
   
   Hosszú évek óta, nincs már faragás,   
   máig féltve őrzöm, kenyeres kosarát.

“Borongós télidőn…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Nagyon jó érzés kedves Magdi! Vigyázok is rá amíg élek! Remélem, utánam majd az unokák őrzik tovább Apa hagyatékát.

    Szeretettel(l)Kata

Szólj hozzá!