Akkor mögöttem

Összes megtekintés: 51 

Akkor mögöttem

Akkor mögöttem megláttam a lágyan hömpölygő vizet,
szívemben szeretet, buckákba tömörült kavicssziget,
hullám járta, folyó kivájta, eső csiszolta liget.
Együtt költöztek be lelkembe az őszbe fordult színek.

Akkor mögöttem a nyár dideregve ködmönre váltott,
Fák között a ködben lábujjhegyen, halkan tovaszállott,
Nyomában hulló falevelek, a hegycsúcs behavazott,
Patak medrében elmúlás és kezdet együtt tarkállott.

Akkor mögöttem hagyva minden emléket, mi elmúlott,
őszi szél esőt hozott, falevelekkel háborúzott,
vihar zúgott, falevél úszott, ősz búsan elbúcsúzott.
Emlékkönyvem minden lapja ragyogó fehérre váltott.

Akkor előttem szivárvány színben a jövő megállott,
bús szívemből elillantak a törött üvegszilánkok.
Akkor, amikor magam mögött hagytam a zord világot,
kezdet reménykedve átölelt és a múlt elbocsátott.

“Akkor mögöttem” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szép szabályos formában írt vers. Az érzések és a természet játéka mozgalmassá, színessé tették szép versed. Szeretettel olvastalak. Éva(f)

Szólj hozzá!