A cica, az egér, és a szarka ( verses unoka mese)

A cica, az egér, és a szarka ( verses unoka mese)

Valamikor nagyon régen,
még a Világ kezdetén,
cica az egérrel
békességben éldegélt.
Egész nap sajtot rágtak,
finom tejet kortyolgattak,
az udvarban játszottak,
a padláson meg elbújtak.
Mindenhová együtt mentek,
ha elfáradtak, lepihentek.
Irigyelte ezt a szarka,
kinek nem volt barátja.
Cserregett a fejük felett,
– én is barátotok leszek!
Te csak legyél a varjú barátja,
– nyávogta a cica.
Az egér meg bólogatott,
közben sajtot majszolgatott.
Nagyon mérges lett a szarka,
mert csak a sajtra fájt a foga.
Megvárta míg szunyókálnak,
gyorsan ellopta a sajtot.
Felszállott a fa ágára,
– jóízűen lakmározott.
Felébredtek a barátok,
hűlt helye volt a sajtnak.
Ki ette meg? – nem tudták,
így egymásra mutogattak.
Cincogott az egér,
nyávogott a cica,
tépték egymás bajszát,
a sajt eltűnéséért, egymást vádolták.
A szarkára egyikük sem gondolt,
pedig felettük cserregett.
Kárörömmel nézte,
hogy az egér – cica barátságnak,
mindörökre vége lett!

“A cica, az egér, és a szarka ( verses unoka mese)” bejegyzéshez 13 hozzászólás

Szólj hozzá!