Hullámszomj

Összes megtekintés: 78 

Hullámszomj

Tenger, most ringanék öledben,
de rideg vagy és komor,
mint fiavesztett madár,
ahol gömbölyödsz,
nem erővel kél a Nap,
hullám-csacsogásod,
nem szól most igazán

Most kellene ringass te is,
szívem mindig hozzád
vágyakozott,
s legyen bár hullámod
fagyos,
nem kívánlak jobban,
soha, mint most.

Most, mikor rövid álmom
csak körülötted forog,
itt vagy velem, s mégse itt,
ha ringatsz is, ha nem is,
minden kikötő hamis
1974.nov.9.

“Hullámszomj” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ó, Googie! Az anyaméh képzete és a valós élet metaforája bontakozott ki előttem ahogy olvastam a versed. Nem, talán nem minden kikötő hamis, bár én is álságos partokon kötöttem ki gyakran…
    Igazán jó vers ez! Grat! (f)

Szólj hozzá!