Öröm illata
kölcsönkértem éltem
a vén természettől
hófehér hajat kaptam
ajándékként
tavasz lehelete
kócolja, fésüli
míg a hosszú évek
tincseim díszíti
kibomló, mint rügynek
fakadó csodája
leomló koromnak
utolsó virága
visszhangzanak bennem
kizöldellő rétek
elröppenő szépek
fűcsomókba gázolt
foszladozó fények
míg csobbanó vízpart
tükörként ragyogja
pillangó szárnyaim
életem vásznain
emlékem szirmait
repíti magasba
bolond ábrándozás
dúdolni új tavaszt,
de a fény bennem
még életet fakaszt
ám, öröm illat
végigjárja testem
köszönöm a sorsnak,
mindezt megélhettem
"ám, öröm illat
végigjárja testem
köszönöm a sorsnak,
mindezt megélhettem"
Szeretettel olvastam szépséges soraid.
Rita(f)
Kedves Kitti, Marika, Zsuzsi, Magdika! Köszönöm figyelmetek, várlak újra szeretettel. Éva(f)(f)(f)(f)
Kedves Éva!
Nagy tetszéssel olvastam szép versedet, adjunk hálát a sorsnak, hogy ezt megérhettük.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Marika(f)
Igazán gyönyörű vers, a lelkemből szólt, mert felvállaljuk korunkat, hajunkat, és mindent, amit megéltünk, és az asztalra tettünk. Köszönöm, szép Bálint estét, Zsuzsa! (l)
Jó volt olvasni ezt az illatot, remek vers. (f)