Bor és szerelem

Bor és szerelem

Hideg téli estén meleg, csendes szobában,
duruzsoló kályha mellett, meghitt félhomályban,
az édes élet lágyan, vörös bársonyruhában
nemes csókot lehel a múló ősz homlokára.

Asztalon virág, bor s mögötte örök szerelem,
az ablakon túl fagyos és kietlen végtelen.
Kezed kezemben, az ajkad lángoló ékszerem,
és ékesen poharat nyújt felém a végzetem.