Csendbe zárva
Tudom, ez az utolsó alkalom
Fáradt szavaid, utoljára hallgatom.
Nem akarom, hogy így legyen
Kérlek, csak maradj még velem.
Most utoljára hunyod le szemed,
S elenged engem féltve óvó kezed.
Újra gyermeknek érzem magam.
Nélküled a világom otthontalan.
Üres lett most minden, a csend borít.
A szívemben a fájdalom úgy szorít.
Fogtam kezed, de búcsúzni sose tudtam.
Szemed kihunyó fényétől elnémultam.
Kedves Éva! Nagyon szépen köszönöm! Szép estét! Linda
Aki ezt egyszer már átélte, az tudja igazán átérezni! Sóhajod sorokba rendezve, fájdalmasan szép! Éva
Köszönöm a kedves szavakat! Üdvözlettel: Linda
Megható, szép vers az elmúláshoz…
Üdvözlettel Ilona
Tiszta, fájdalmasan szép sorok a megváltoztathatatlanról…
Gratulálok:Éva