Mintha

Megosztás Nyomtatás 302 megtekintés 16 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Mintha

Mintha árnyékból lenne az éj,
a szél mély nyögését hallgatom.
A sötét rémült árnyain lopakodik
az este, az álom furcsa bábjai felé
nem nyújtom ki, ökölben kezem.
Csak fekszem, nyitott szemmel.
Nem tékozolta nyugalmát az álom,
hajnalban rám szólt: még ébren?
Szeretnék nem lenni, szemernyit
aludni, valaki megtörte a csendet,
utolért a hang ezüstös cseppje,
aranyló felhőbe rejtve a napsugár.

“Mintha” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  3. Kedves Ica!
    Sok ilyen álmatlan, átvirrasztott éjszakám van!
    Átérezve, együttérzéssel olvastam soraidat!
    Remekül megírt versedhez szívből gratulálok!(f)

    Szeretettel: Margit (l)

  4. Különös, hogy az én verseim is hasonló témát,
    hasonló módon mutatnak be. Jó volt olvasni! 😊

  6. "Szeretnék nem lenni, szemernyit
    aludni,"

    Nagyon rossz az álmatlan éjszaka, Te viszont szépen írtál róla.

    Szeretettel: Rita(f)

  7. Mindenkinek nagy (l) -vel köszönöm az olvasást és a kedves sorokat amit a versem alatt olvastam!(f)
    Sajnos vannak ilyen éjszakák, lehet front, lehet zaklatott idegállapot, bármi.
    Kívánok nektek nyugodalmas éjszakát
    Szeretettel
    Ica

  8. Volt idő, mikor nekem is ilyen éjszakáim voltak, ezt adta vissza a versed, gratulálok hozzá! Tibor B)

  9. Kedves Icu! Mintha magam látnám! Valóság finom szavakba öntve. Gratulálok. Éva(f)

  10. Rendkívül finom hang, tépelődés, visszafogott fájdalom van a versedben kedves Ica, és szépen ereszkedik nyugalomba a hangsúly, a mondandó és a sorok lüktetése.
    Szeretettel gratulálok:)
    Éva

  11. Kedves Ica! Átérezhető, remek alkotás.
    Szeretettel gratulálok.
    /Én már nem forgolódok álmatlanul, állva,
    ülve is el tudok aludni. Gyenge már a szívem./
    Öleléssel.
    M.(l)

  12. Drága Icus!
    Én is sokat vagyok ébren – nem is annyira éjszaka, mint legtöbbször hajnalban. A kósza, nyugtalan gondolatok tartanak ébren, a múlt és a jelen történései. Töprengés, arról, hogy mi lenne jó, helyes, és megnyugtató – nem csak nekem, ha nem a hozzám közel álló embereknek is. Aztán jönnek a verssorok, rímek rím hátán, és írni kell, bármilyen álmos, kialvatlan is az ember. Néha megpróbálok visszafeküdni, és újra elaludni, mert érzem erőm fogytán – nagyon kellene az alvás, de ez ritkán sikerül. Az írott sorok kimossák az álmot a szememből, csak a fáradtság hullámai ölelnek át újra meg újra – és amikor megszületnek az "úton lévő" sorok – elindul a nap, a munka, az alkotás. Sokan vagyunk így, mi poéták – főleg már idősebb korban, bár én fiatalon is sokszor keltem a "kakasokkal" vagy még előbb. És akkor jönnek a legjobb ötletek (sőt könyveléssel is foglalkozva, néha a hibákra is ráérzek, míg a nappal nem hoz megoldást.) Sokszor olyankor gyúlt fény az agyamban, mint ha a hold fénye segítőként kísérne a sötét, néma éjben. Mondhatnám:
    A hajnal lánya vagyok
    Sokat nem alhatok,
    mert nem hagynak békén
    a kósza gondolatok…
    Érdekes, ilyenkor fog
    legjobban az agyam
    A sok siker-élménytől
    jobban érzem magam.
    Szeretettel olvastam, hozzám olyan közel álló, jól ismert témájú, remek versedet. Ölellek. Rózsa
    Szeretettel olvastalak.

  13. Kedves Ica!

    Nehézaz álmatlanul töltött éjsza várni a hajnalt, de a versed nagyon szép.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  15. Kedves Ica! Az éjszakai "ébrenlétek", nagyon meg tudják "kínozni "az ember. Elismeréssel gratulálok remek soraidhoz: Klári(f)

Szólj hozzá!