Pangea

Megosztás Nyomtatás 199 megtekintés 6 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Pangea

Jót már nemigen teremthet az Isten.
Nincs, mit feledhet a kíváncsi ember,
itt lenn minden kánaáni.
Lángba borult az éden felerészben
Félig ember az állat, nem tud lábra állni
sem a sellő, felborzolja a szellő az álló vizet.
Próbálunk vizen járni,  de nem megy…
Reszket a föld, az éj színre csábít
sok haldokló démont. A halál majd fizet.
Jöjj végítélet ostora! Te szülj nekünk Rendet!
 

“Pangea” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon köszönöm hogy olvastátok és tetszett a vers. Üdvözlettel, szép tavaszi napokat kívánva mindenkinek:b

  2. Egészen meglepett a cím, mert kb. félórája olvastam a Kárpát-medence beltengeri időszakáról, ahol a leírás, természetesen a Pangea-tól, mint a mai kontinensek földtörténeti ősétől indul.
    Az emberi létezés, minden ellenkező híresztelés ellenére, akár tudományos, akár a vallások tekintetében vizsgáljuk is talány. Sem jobb, sem rosszabb nem volt egyetlen korban sem, csak másként kivitelezte, jelenítette meg a magában hordozott rosszat, és a jót is. Fizikai létezése véges, kötnek a biológiai "szabályok", az a Rend, ami itt osztályrészül jutott, de a lélek, a szellem…, számomra még nyitottabb kérdés, és hajlamos vagyok hinni, abban a felsőbbrendű, örök Rend fenntartójában, ami mindezt igazgatja…:)
    Gratulálok, nagyon szeretem az ilyen gondolatébresztő sorokat.
    Éva

  4. Amikor olvastam a Pangea szót tudtam hogy valami érdekeset üzensz nekünk.
    Lehet nevezni úgyis ,de egy kicsit merész a szó.
    Az üzenetedet megértettem,köszönöm szépen, hogy olvashattam!
    Gratulálok kedves Barna…..Babu(f)

Szólj hozzá!