Kővilág

Szerző: 12 hozzászólásKategória Beküldött versek
Nyomtatás0

Összes megtekintés: 111 

Kővilág

Építhetsz világot – valót és képzeltet,
bezárva magadat, szívedet s érzelmed.
Sírhatod lelkedet dalokba, rímekbe,
hullámzó tengernek felszínén lebegve.
Kőszoba magánya fekete és komor.
kétségek halmaza, mi szívedbe honol.

Hullámzik az élet rideg jeges árja –
ne adj neki esélyt, kőszobába zárva.

Törj át a falakon a reménnyel szállva,
így válik valóra életednek álma.
Építhetsz világot – valót és képzeltet,
mindent mit agyaddal, s szíveddel észlelhetsz.
Ragyog a fénysugár, leomlanak falak,
Kezét nyújtja a sors – hát szedd össze magad.

2007.09.03.

Cobblah Ilona

“Kővilág” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  4. Kedves Ilona!
    A képzeletet bezárni nem lehet! A falak között is szárnyalhat és bárhová elvezet, ahová csak a kedvünk akarja. Azonban ha csak egyedül éljük meg ezt a bezárt ám teljesen tág világot, abból akár boldogság, akár kétségek is születhetnek. A falak versedben képletesek ugyan, de akár így, akár úgy léteznek, a reményhez kell az őszinte és nyílt lelkületű társas kapcsolat. Tetszett a versed. (f)

  8. Igen! Nyitni kell a világra, vagy ledönteni a falakat. Néha rombolni kell, hogy építhessünk!

    Gratulálok a vershez!(f)

    Lajos

  9. "Építhetsz világot – valót és képzeltet,
    mindent mit agyaddal, s szíveddel észlelhetsz.
    Ragyog a fénysugár, leomlanak falak,
    Kezét nyújtja a sors – hát szedd össze magad"- Gratulálok: Maria HS

Szólj hozzá!