Ébredés után…

Összes megtekintés: 39 

Ébredés után…

Néha ébredés után jön a sötétség,
néha nem csillapítható a kétség
bár gyógyul a seb, a heg marad,
néha késik a virradat…

Bolyongsz a ködben, vak félhomályban,
idebent szél zúg, odakint nyár van.
Akárcsak benned, változik minden
és nem jó senki, nincs ki segítsen.

Egyedül hallod a süket csendet,
vársz valamit: egy jelt, egy percet
ami áttör e kínzó magányon, hogy
enyhülést hozzon, semmi ne fájjon.

És van az a pillanat, egy aprócska fény
remegve villan az ég peremén,
bizonytalan köröz, nyugtalan neszez,
pislákolva várja, hogy mit felelsz.

“Ébredés után…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "Néha ébredés után jön a sötétség,
    néha nem csillapítható a kétség
    bár gyógyul a seb, a heg marad,
    néha késik a virradat…"

    Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam a versed.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!