Fiamnak

Fiamnak

Elszálltak az évek, mint röpke pillanat
nézem a képet, min karomban tartalak.
Kissé sárgult fotó, megkopott a fénye
mégis életem egyik legszebb emléke.

Kilenc hónapig egyszerre dobbant szívünk
vártam a percet mikor együtt lehetünk.
Megláttam végre arcod egy őszi estén
úgy éreztem mintha már régen ismerném.

A szeretet mi lelkemet elöntötte
az egész jövőmet végleg eldöntötte.
Tudtam nálad fontosabb senki sem lehet
ott egyből rabul ejtetted a szívemet.

Később mikor két kezed ölelte nyakam
a boldogságtól néha elakadt szavam.
Mikor először mondtad anya szeretlek
könnyeim lassan az arcomon peregtek.

A tinikorral bizony meggyűlt a bajunk
de szeretettel ezen is túljutottunk.
Már felnőttél, a karod alatt elférek
De, ha bánt valami most is ölelnélek.

Számíthatsz rám mindig ha gondod támadna
jobb gyermeket egy anya sem kívánhatna.
Lehetsz bármily idős, ha majd megöregszel
mindig és örökké a kis fiam leszel.

“Fiamnak” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Szép, őszinte sorokban írtál az anyai szeretetről. Az anyai szeretet végtelen, megbocsátó és örök. Nekünk anyáknak Ő-Ők a mindenünk. (nekünk négy fiúnk van!) köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok szeretettel:
    Klári(l)

  2. "Lehetsz bármily idős, ha majd megöregszel
    mindig és örökké a kis fiam leszel."

    Kedves Katka!

    Ez bizony így van. Nagyon szépen megírtad az anyai érzéseket.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Katka! Nagyon meghatottál ezzel a verseddel, melynek minden sorát magaménak vallok én is, mint egy drága fiú anyja. Minden benne van, amit csak szavakkal ki lehet fejezni. Szeretettel gratulálok Éva(l)

Szólj hozzá!