KI VAGYOK ÉN? LÁTOD? ÉRZED? HALLOD? AZ ÉN VAGYOK!

KI VAGYOK ÉN?
LÁTOD? ÉRZED? HALLOD? AZ ÉN VAGYOK!

Nézd, hogy hömpölyögnek vulkánból
a lázban megolvadt kőhabok;
Látod? Az én vagyok!

S ha ujjaid sziklák testéből
morzsol ki termékeny illatot;
Érzed? Az én vagyok!

Ha lábad alatt reccsen az ág,
s füledben egy mély sebet hagy ott;
Hallod? Az én vagyok!

Érintsd meg kezeddel a felhőt,
s ha a vízcsepp pehelyként ragyog,
mindkettő én vagyok.

Ha rád tör az ég szürkesége,
és borongós lett hangulatod,
a kékben én vagyok.

Ha zöld tengeren hullám ringat,
s rajta a harmat dérré fagyott,
a hideg én vagyok.

Lehetsz szomjas halál homokban,
benne meder, mit folyó szabott,
de a víz én vagyok.

Lehettek szúrás nektár között,
csírát igéző vetett magok,
a kapa én vagyok.

Óriássá csak akkor válhatsz, ha
kicsiben meglátod a nagyot;
én mindhárom vagyok.

A szenvedélyek pusztítanak;
amíg ti szolgáltok, mint rabok,
én az uruk vagyok.

Mi nem lehetünk az, ami akarunk,
csak, amit a múltunk nekünk megenged.
Hiszen ez formálja naponta agyunk,
s vállunkra önként rakjuk e keresztet.

“KI VAGYOK ÉN? LÁTOD? ÉRZED? HALLOD? AZ ÉN VAGYOK!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Attila! Nagyon jó ez a vers, a természetábrázolás és a végén a négy soros záró versszak. Gratulálok Éva(f)

Szólj hozzá!