Tréfás vers a névadásról

Tréfás vers a névadásról

Amikor én megszülettem,
akkor nekem nem volt nevem.
Apám mondta, legyek Fedor,
Anyám szerint, inkább Tudor.
Egyik név sem tetszett nekem,
hangosan bömbölni kezdtem.
Jó szüleim vitatkoztak,
a neveken osztozkodtak.
Fedor, Tudor,
Tudor, Fedor…
A nevek csak úgy röpködtek,
szüleim meg összevesztek.
Aztán jöttek a nagyszülők,
adtak nekem nevet, – kettőt!
A gyerek haja éjfekete,
Holló legyen az Ő neve!
Második meg Zebulon,
ugye jó lesz aranyom?
Fölém hajolva gügyögtek,
én meg némán néztem őket.
Jaj nekem, – hová születtem!
forgattam dühösen a fejem.
Pár órája vagyok e világon,
máris káoszt csináltam!
Mindjárt megtréfálom őket,
s adnak nekem rendes nevet!
Összeszedtem gondolatom,
és elkiáltottam magam.
Nem kellenek fura nevek,
legyen a nevem, – Benedek!
Majd becsuktam szemeimet,
csendben vártam döntésüket.
Jó szüleim összenéztek,
hogy, hogy beszél ez a gyerek?
Majd szépen kérlelni kezdtek,
kicsi fiunk, -szólaljál meg.
De én bizony néma voltam,
kerek évig nem szólaltam.
Amit akartam, elértem,
Benedek lett az én nevem!

“Tréfás vers a névadásról” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Kata!
    Jókedvre derítettél verseddel. Vidám mesés névadás lehetett, szép nevet kapott Benedek!😊
    Gratulálok remekedhez!
    Melinda

  2. Drága Kata! Igazán jó kis humoros versike a névadásról.
    Szerintem a mai gyerekek későn kezdenek el beszélni,
    olyan -nekem legalábbis – fura neveket adnak nekik.
    /Egyik ismerősömnél a lányok: Mandula, Sziromka,
    meg mindenféle zöld növény./nevet kaptak.
    Ölelésem.
    M.(l)

  3. Drága Katinka!
    Olvasva humoros soraidat arra gondoltam lehet a legkisebb unokám,aki egy éves azért nem beszél ,mert nem tettszik a neve!
    Gratulálok szeretettel….Babu(l)

  4. Köszönöm kedves Rita! Unoka várás ideje van a családban, röpködnek a nevek, gondoltam versemmel megtréfálom őket. Sikerült! 😛 Szeretettel(l)Kata

Szólj hozzá!