Verőfény
Az ébredő szél bolyhos és fogatlan
ölebként rázza most az ágakat.
Verőfény játszik, lenge, dús fonatban
lehull a földre, szétfut, rátapad.
Elült a hang, nincs semmiféle lárma,
a kis vödör, mi őszről kint maradt,
épp úgy kacsintgat körbe, mintha várna.
Tavaszt remél a kerti szék alatt.
A hosszú álom, barlangján kilépve,
akár egy lompos medve, andalog,
s míg kandi szemmel próbál látni végre,
szállnak fölötte nyitnikék-dalok.
Kitti, én pedig mindig örömmel látlak. Nagyon várom már én is a tavaszt. Ha nincs tél, legalább meleg legyen 🙂
Kedves Ica, szívből köszönöm!
Kedves Marica, örülök, hogy betértél hozzám. Szeretettel köszönöm (f)
;)riston, na ne túlozz! Egyből kiszúrom 🙂 Egyébként sem verseny a költészet. Köszönöm szépen a kedvességedet.
Kedves Éva, örülök, hogy látlak. 🙂 Emlékszem rád, illetve a tartalmas hozzászólásaidra a régi Láncolat fórumán.
Kedves Rita, én pedig örömmel láttalak, köszönöm (f)
Hangulatos, szépséges versed örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)
Szeretem ezt a klasszikus verselést, nagyon szép!
Gratulálok:)
Éva
Kedves Csilla!
Ez a vers felülmúlhatatlan!
Igyekszem (titokban) mindig utolérni Téged, de egy Usain Bolt-tal versenyt futni?
Minden sora egy gyönyörűség!
Köszönöm az élményt!
;)riston (f)
Nagyon szép!
Gratulálok!
Szépséges tavaszváró versedhez szeretettel gratulálok kedves Csilla! (csodás, mint mindig)
Ica
Zina! Ez gyönyörű! Mindig rácsodálkozok a verseidre. Most is. Igazi remekmű ez a versed is, nagyon megszerettem. (f)