Tél…

Tél…

Befújta az utat a hó,
Sebesen vágtat a ló,
Út egyre nehezebb,
Gazda kocsin didereg.

Gazda üti a lovat,az
Nem tűri, összeroskad.
Megijedt erre a gazda,
A nem várt fordulatra.

Ha nem jön segítség,
Ki tudja mi lesz még.
Egyet gondolt a gazda,
Gyalog indul az útra !

Nem számítva,az útra.
Éhes farkasok bandájára.
Küzd a gazda,alig birja
Látja,hogy minden hiába

Asszony sír,mi lesz velem !
Kértem,hogy ne menjen !,
Nem hallgatott a vén ember,
Most búsulhatok öregesen

“Tél…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Babu !

    Szeretem a lovakat,mikor fiatalabb voltam sokat lovagoltam a
    tengerparton.Értelmes állat.
    Köszüönöm az olvasást
    Szeretettel Tibor

  2. Szia Tibi!
    Nem a legvidámabb versed!
    Szomorú sorsot kínálnak a megszelídített lovaknak.
    Gratulálok szeretettel…Babu(f)

  3. Kedves Rita !
    Itt nálunk sok ló van,sok vad ló,ojanok is amik már megvannak
    szelidítve ingyen,senkinek nem kellenek mert etetni kell a
    lovakat.Ha nem kapnak elég eledelt,megbüntetnek érte.
    Egy bála széna 50 dollárba kerül,Inkább kutyát tartanak.
    Köszönöm,hogy olvastad
    Szeretettel Tibor

  4. Kedves Tibor!

    Szomorú és végzetes versed érdeklődéssel olvastam. Ma nagy kincsnek számít a ló, viszont gyerekkoromból emlékszem rá, hogy tényleg ütötték őket. Nekünk nem volt, de ha az utcán végigment egy, már szaladtunk megnézni.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!