Pillanatra

Pillanatra


Kíváncsian várom
lesz-e érkezésed,
vagy közelít-e hozzád
az a szomorú péntek.
Emlékszel ?…mikor a nagy
hó elkezdett olvadni..
annak a havában
kellett neki halni.

Szinte hóhegyek fedték
el az utat,
csak a halál találta meg
a kulcslyukat.
beosont hidegen ,nesztelen,
szó nélkül ,
ridegen vette el.

Nem szólt egy szót sem
gyenge lett tőle,
ereje elhagyta,
fejét kezembe hajtotta.
mozdulatlan teste,
hangtalan lett örökre.

Pedig már aznap
kisütött a nap is.
.mintha tavaszodna,
szélesebb lett az emberek
mosolya…

Csodálkozva néztem,miért…?
Nálunk… ,meg fekete lett a csend!
Ti se mosolyogjatok!-,hát
nem látjátok,
hogy mindjárt belehalok.?

Üres lett a kis ház pont
huszonöt éve.
fejünk fehér lett,
ráncos kezemmel
rovom -e sorokat.

Nem tudom hol és hogy vagy.
bízhatok-e abban,hogy találkozunk,
vagy csak közöljem a jövővel,
hogy léteztél ,szerettél és idővel,
mindenki ezen ez úton megy el.

Ha majd találkozunk a nagy körforgásba
ölelj magadhoz,csak egy pillanatra.

Kondoros.2012.január 30 Oláh Péterné.Jantyik Ez a versem volt azt hiszem a harmadik amit nektek megmutattam,akkor nem kaptam rá egyetlen egy hozzászólást sem. Újra próbálkozom.ez egy szívemből kiszakadt gondolat anyu az édes emlékére.

“Pillanatra” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. [b][i][center]Rózsa, ez a vers úgy kiszakadt belőlem,hogy el sem tudom mondani.Csak írtam, csak írtam,és sírtam.Most ahogy ujra feltettem, azt gondolom egy másik dimenzióban járhattam.Rzsike[/center][/i][/b]

  2. Rzsike Drága! Az ölelésnél sokkal többet kapsz majd, csak légy most itt vidám és bizakodó. Ne keseregj, ne szomorkodj, hiszen az élet akkor is szépséges, ha az ember teljesen egyedül marad. Bár hidd el, soha nem vagy egyedül. Szeretettel olvastam fájó versed.(f)

  3. Gyönyörű, mély érzések a szeretet végtelen erejéről, arról ahogy búcsúzni tudunk a nekünk egyik legdrágább embertől…attól, aki szült, aki felnevelt, és mindig védő bástyaként vett körül.
    Fájó búcsú, de szépen lefestetted a természeti képekkel.
    A lelketek egyszer biztos találkozik Erzsikém, mert akik szeretik egymást, soha nem szakadnak el, a síron túl sem.
    Puszillak. Rózsa

  4. Kedves Erzsike!

    Szomoruan olvastam fájdalmas versedet, nehéz a búcsú a szeretett hozátartozótól, szülőtől, gyermektől, hiába süt ki a Nap , a fájdalom megmarad.
    Sok szeretettel,
    Magdi.

  5. [b][i][center]Rita én a nehezen,vagy egyáltalán nem tudom feldolgozni emberek közé tartozom.Mostanában ritkán megyek temetésekre, inkább otthonomban gyújtok gyertyát.[/center][/i][/b]

  6. Drága Erzsike!
    Együttérzéssel olvastam soraidat. Aki már megélte, hogy szüleitől örökre búcsút vett, annak a fájdalomnak az érzése leírhatatlan, aki megélte tudja. Azonban a Nap, másnap is ránk mosolyog!!
    Szeretettel: Klári(f)

  7. Kedves Erzsike!
    Nagyon átérz(l)em soraidat. Én is azt éreztem, mikor édesapám meghalt, hogyan is süthet ugyan úgy a nap, ha ő már nincs köztünk. Én hiszek benne, hogy még találkozunk elhunyt szeretteinkkel!
    Szeretettel: Katka

  8. "
    Pedig már aznap
    kisütött a nap is.
    .mintha tavaszodna,"- Együttérzéssel olvastam versedet: MariHS

  9. Kedves Erzsike!
    Együttérzéssel olvastam soraidat! Szeretteink elvesztése hatalmas fájdalom, és milyen érdekes, hogy körülöttünk minden megy tovább. Bizony ilyenkor belekiáltanánk a világba: Emberek nagyon fáj!
    Együttérzéssel, szeretettel: Marika(l)

  10. Kedves Erzsike!

    Bevallom őszintén, nehéz szavakat találni miután olvastam versedet. Annak a napnak fájdalmát senki sem tudja enyhíteni, mikor szüleinktől örökre el kellett válnunk. Sok-sok év múlva is ugyanúgy siratjuk őket, és reménykedünk, hogy talán majd egyszer találkozni fogunk valahol. Szeretettel (f)Kata

  11. Kedves Erzsike!

    A neten, és itt is elolvastam. Fájó emlék és valóban úgy van az ember, hogy a nagy gyászában nem érti, hogy tud minden úgy menni, mint korábban. Kisüt a nap, az emberek jönnek-mennek, mosolyognak, nevetnek, mikor a mi szívünkben zord tél van.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!