Szikrák

Szikrák

Rövidéltű, gyenge
felhőoszlató
szikrák szállnak…
borús, pityergő égre
tücskök pattannak,
csókfukarságod
víz alá buktat,

elképzelem, szikráiddal
hányan legénykednek…

Várom tőled a nagy tüzet,
mely másnak szikrákat
nem ereget, de
senkinek,
csak minket hevít,
kettőnket…
74.aug.26.

“Szikrák” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. ég, hogy semmit mondó! A szerelem neked semmit nem mond? Akkor hogy írtad a versed? Még ilyet! 🙂

Szólj hozzá!