Folt hátán folt

Folt hátán folt

Hiányzik szívemből a harag,
idegenül zeng a vézna dal.
Jajgatva kering az igaz szó
hiába ígérem, fogadkozom,
többé nem kell a szerelem,
ezek folt hátán csak foltok.
Mindent tenyeredből ettem
minek illatát átitatta tested,
azon éjszakán mivé letten,
csillagok csodáltak engem.

“Folt hátán folt” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Szeretettel olvastam a múlt-béli szerelmedre való szép visszaemlékezésed. Jó volt olvasni. Ölellek. Rózsa

  2. Drága Ica!:]
    A sok szomorú soraid után íme egy kis öröm osont be a soraid közé.(l) Nem baj a kis öröm is öröm!
    Gratulálok szeretettel….Babu(l)

  3. Icukám, de jó ilyen pozitív hangulatú sorokat olvasni Tőled. Szép emlékezés, éltet bennünket. Szeretettel. Éva(l)

  4. Ó, végre egy pozitív töltetű vers! Bár az a jajgatva keringő igaz szó csak betette a lábát! (f):]

  5. Egy beteljesült szerelem maga a csoda! Elismeréssel gratulálok remek soraidhoz kedves Ica:
    Klári(f)

  6. "azon éjszakán mivé letten,
    csillagok csodáltak engem."

    A szerelem csodákra képes.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!