Csukás Istvánhoz

Csukás Istvánhoz

Számtalan mesédtől, újra gyermek lettem.
Olyankor az idő, visszapergett bennem.
Krumpliorr vagy Mirr-Murr, a Nagy Ho-ho-horgász,
Pom Pom-nak meséi és Süsü a sárkány,

mind itt van előttem, amit nekünk szántál.
Őrzöm amíg élek mit örökül hagytál.
Generációknak hoztál vidámságot,
boldogabbá tetted e komor világot.

Azt mondják, felmentél egy másik világba?
Ez az élet rendje. Nem éltél hiába!
Tudom, csak átléptél halhatatlan létbe.
Történeteidnek, nem lehet így vége.

Most az égi clubban mint régen, jó kedvvel,
tán Móra Ferenccel, Benedek Elekkel,
egy asztalnál ültök, egymásnak meséltek.
Könny potyog szememből. Vége a mesének.

2020.02.25.

“Csukás Istvánhoz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. …"Most az égi clubban mint régen, jó kedvvel,
    tán Móra Ferenccel, Benedek Elekkel,
    egy asztalnál ültök, egymásnak meséltek.
    Könny potyog szememből. Vége a mesének."

    Michelinpapa! Az Isten áldjon meg ezért a versért! (l)(f)

  2. Tetszett a vers! Tiszteletet árasztó, szép emlékezés Csukás Istvánra!
    Szeretettel: Marika

Szólj hozzá!