Földbe szivárgok
Földbe szivárgok, mint olvadó hó,
elporladok mint lehulló levél,
az élet csalfa, vak illúzió:
az ember mindig hisz, szeret s remél.
Hittem tavasznak, (itt van az éden!),
szűzi ölében szép volt az álom…
Zord felhő borult rám éj-sötéten
s elhervadt tépett élet-virágom.
Szerettem szívből, tisztán, boldogan,
láng gyúlt szívemben (elhamvadt az rég…)
Szálltam a mennyben, égtem pokolban,
százszor elöntött a megolvadt jég.
Reméltem mindig, (rózsaszín ködben),
hűvös hajnalon pengettem lantom,
rőt fény feszült rám, és én dühömben
földbe tapostam elkékült hangom.
A kánon dohog, hitvány szolgahad
nyalja talpait, s csúszik a porba',
ki sárban fetreng, az sáros marad,
(a nyálcsorgatás a tulkok dolga.)
Végképp letörött a büszkeségem,
amiket írok, magam olvasom…
Csalódott lettem, s a szürkeségben
elmondom azt, mit el kell mondanom!
Ergya világban arasznyi ember:
kis impérium, gőgje gigászi…
Nemet harsogó halálos henger-
szavai alól kizárt kimászni.
Karmazsin vérem atomokra hull
s betűkre esik szét minden szöveg…
Kínzó kéj veri szakadatlanul
vers-koporsómba a hideg szöget.
2020. február 25. Bordány
Ergya: (lovári) rossz, gyatra, hitvány
Kedves Rózsa!
Boldogság és melegség öntötte el szívemet, amikor megláttam hozzászólásodat!
Nem annyira rossz a helyzet, de élek a szavak adta lehetőséggel, és a gondolati szabadsággal így fogalmaztam.
A márciusi pályázatra beküldtem a "Cukorrá vált méreg" versemet, kérlek azt is olvasd el, az vagyok igazán én!
Jól esett minden szavad!
Köszönöm hogy itt voltál,
ölellek:
;)riston (f)
Kedves Kitti!
Arany János szavai jutnak eszembe, amikor boncolgatták egyik versét, és találgatták "mire is gondolt a költő?" kérdésre sokféle válasz érkezett, és Arany szállóigévé vált mondása csapta arcon a "műértőket":
"Gondolt a fene!"
Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy maga az író megmagyarázhatja mire gondolt.
Az általad boncolgatott kérdésre (amiket írok, magam olvasom) egyértelmű a válasz:
Ti is én vagyok, itt arra gondoltam, hogy sokkal szélesebb körben is lehetne olvasni, nem csak a Holnapban.
Egy mecénással történt levélváltás váltotta ki belőlem ezt a verset, ő lett nálam az "Ergya világban arasznyi ember"
Remélem válaszom kielégítő lett, annak ellenére, hogy egy nehéz , munkával töltött nap és éjszaka után írtam.
Köszönöm hogy nálam voltál, kezeidet csókolom:
;)riston (f)
Oriston, Oriston!
Egy kis időre hagylak itt, és máris süllyedsz a feketeségbe – ne tedd! Jó, és szép itt neked, ha van árnyoldala is életednek, de hát a napnak is van…
Őszinte, kitárulkozó versed remélem egy időre kiölte belőled a negatívum gyökerét – a mosolyod sokkal többet ér, mint hogy a viharfelhőket hajkurászd – idő előtt.
Elismerésem Rózsa
Igazi, szenvedélyes, lendületes vers ez, apró csúsztatással, ami az értékéből jottányit sem csökkent. Már ami azt jelenti, hogy : …"amiket írok, magam olvasom…
Csalódott lettem, s a szürkeségben"…
Lám,hányan is olvassuk itt hirtelenében? És még hányan fogják! Hiszen remek a vers minden szempontból, bár a kulturális csalódás, mint téma, nem hálás. A kivitel viszont pazar! A szómagyarázatot külön köszönöm, nem ismertem ezt a szót.
Szeretettel voltam itt. (f)
Köszönöm Babu látogatásodat.
Véleményeddel egyetértek, mert a sors kiszámíthatatlan, "Ember tervez, Isten végez" szokták mondani, ez így is van, de olykor-olykor gáncsot vethetünk a sors elé is, de lehet hogy megbűnhődünk érte…
Kezeidet csókolom:
;)riston (f)
Szia Ágoston!
Lehangolva olvastam versedet ,ugyanakkor a csillagok között éreztem magam.
Szép lassan lecsendesedik a forró vér miután kitombolta magát,s a "földbe szivárog"
Jöhet aminek jönni kell ,mert már minden mindegy.
"Karmazsin vérem atomokra hull
s betűkre esik szét minden szöveg.."
Gratulálok ….Babu.
Kedves Rita!
Köszönöm kedves szavaidat. Ezért vagyunk egy kicsit mások, mint mások.
kezedet csókolom:
;)riston (f)
Kedves Éva!
Szavaid után úgy érzem, hogy mint ember eltörpülök az érzéseim alatt, és sújtó súlya összeprésel.
A versírás nekem már nem eszköz érzéseim közvetítésére, hanem ópium. Ha nem írhatok, elvonási tünetek nyomasztanak.
Köszönöm mélyreható, emberi mondataidat!
Kezeidet csókolom:
;)riston (f)
"Szerettem szívből, tisztán, boldogan,
láng gyúlt szívemben (elhamvadt az rég…)
Szálltam a mennyben, égtem pokolban,
százszor elöntött a megolvadt jég."
Talán ezeken az érzéseken sokan átmentünk, csak nem mindenki képes arra, hogy ezt így megfogalmazza.
Szeretettel: Rita:]
No, én ezért szerettem meg valamikor a verseket, mert azt kaptam akkor, amit most – klasszikus verselés, kiváló képek, mély, tovább gondolkodásra inspiráló sorok, érzések, érzelmek.
Tudod kedves Ágoston, sokan fogunk ma tollat, így, vagy úgy írunk, s reméljük, hogy sokan megértik, szeretni fogják, de " publikum és alkotó is leszokott már a régi, szép, kerek udvarlásról, nincs ma idő az érlelő tapsviharra", és rendkívül "aktívan jelen kell lenni" ahhoz, hogy sokan olvassanak. Azaz, ha magad is tudsz elég időt szakítani másokra, értékelni másokat, akkor…
Mindenesetre tapasztalatok érlelte, filozófikus soraid olvasásában kedvem leltem, és értékesnek tartom:), de nem látom a depressziót, inkább az évekkel érkező bölcsesség tisztuló látását, a szembesülések kissé keserű ízét, de, ahogy magad is írod, ez az egyik leginspirálóbb érzés, ami írásra késztet. Mindenesetre az ember sikerorientált függősége nagyon befolyásolja a hangulatát, témaválasztását, de bizonyára akad jó mindenki életében, s talán az is tud akkorára nőni a szívében, mint a fájdalom:)
Gratulálok a versedhez szeretettel: Éva
Igen Zina, az örömömet is megosztanám, ha lenne…
Lehet hogy van is, csak elmegyek mellette, nem veszem észre.
De a csalódás mindig nagyobbra nő az ember szemében, mint amekkora, az öröm viszont eltörpül. Emberi tulajdonság.
Köszönöm hogy olvastál.
Ölellek:
;)riston (f)
Aj, micsoda depresszivitás, Oriston!
Remek ritmusú versben fogalmaztad meg a csalódottságodat. Remélem, nem tűnik kioktatásnak, de nem érdemes sok időt pazarolni erre, elég, ha teszed a dolgodat, amit a bensőd diktál. Szeretettel (l)