Rejtélyes lélek
Egy titokzatos szempár, mégis oly beszédes,
S vajon mit rejt a lelke? Ez még kérdéses.
Véletlen? Vagy tán a sors fintora,
Megnyílt a lepel alatt, s elvitt oda.
Oda, hol tán még nem járt senki,
Madarak repültek, nem fájt semmi.
Mosolygott, s mintha elmúlt volna a világ,
Megállt az idő, az óra nem ketyegett tovább.
Mért e rejtély, s e titokzatos szempár,
Komolynak tűnik, mégis a lelke fáj.
Periódikus életünk egyszer testbe zárva, egyszer lélekben szabadon szárnyal. A tudomány sokat foglalkozik ezzel. te itt most szavakkal próbáltad ecsetelni a szárnyalást a "más" világot! A rejtély még megválaszolatlan, csak a képzelet csapong. Nagyon érdekes, tetszetős versed figyelemmel olvastam. Éva(f)
A lélek bárhová eljuthat. Ha ott van, ahol nincs idő és elmúlt a világ, akkor a fájó lelkű Jézus jut eszembe és a titokzatos szempár… Ez bizony a másvilág.(f)
Ez bizony egy varázslatos kis versike… misztikus mélységekkel nagyon tetszett
üdvözlettel Ilona