A vágyak

A vágyak…

A vágyak édes mámorával
gondolok rátok, szépséges angyalok,
kik szivemet gyötörtétek míg elkopott.
Már csak az emlékeimben turkálhatok,
felidézni a sok kalandot.

Lángoló szivetekkel engem
sokszor megtévesztettetek amk csak
addig lángoltak, amíg jól kielégültetek.
Hamis szivetek, képes volt mindenre a
valótlanságok képzeletére.

Sokszor tünődöm, mi lett veletek,
hová lett kínálkozó, csodás szépségetek?
Gyönyörű hajatok, mik borzólták képemet,
Mivé lett, illatozó, habfehér, üde testetek,
túz, parázs öletek.

Tudom,ha találkoznánk nem
Ismernék rátok, lehet már régóta mint
szellemek,seprűnyélen járjátok a világot.
Ne gondoljátok, hogy hűtlen lettem hozzátok,
emlékeim édesebbek mint gondolnátok.

“A vágyak” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Tibi.
    Szépséges Nőnapi versedet köszönöm szépen.:]
    Kedves Tőled ,hogy reánk is gondoltál a távoli asszonyokra ,akikkel szinte minden nap társalogsz az éteren keresztül.
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)

  2. "Ne gondoljátok, hogy hűtlen lettem hozzátok,
    emlékeim édesebbek mint gondolnátok."

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!