MADÁRKA /B a l l a d a/

MADÁRKA. /B a l l a d a/

A tájra feszül a várakozás csendje
Szél se rebben, felhővel sem dacol
Andalogva érkezik a reggel
A nap kitör felhő-párnája alól

Eget-verő sikollyal a kék égre
Felröppen egy megsebzett madár
Erőlködve szárnyalna, de mégse’
éri el, csak zuhan a szemhatár

Valahol, valaki megdermedt kőszívével
Halálra sebezte, piros vére hull
Arra gondol, az anyaföldre érve:
Miért bántották ilyen gonoszul?

Nem ártott ő senkinek sem soha
Tört csontjain, sovány hús – nem étek
Ez a világ, oly gonosz, és ostoba
Öldököli az ártatlant, és a szépet

Lehunyt szemmel piheg még pár percig
A szusz elröppen, többé sosem dalol
Szárnytollait a fények kékre festik
Kis teste kivillan a fáradt avar alól.

Eger,2020.02.12. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“MADÁRKA /B a l l a d a/” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "Ez a világ, oly gonosz, és ostoba
    Öldököli az ártatlant, és a szépet"

    Megrázóan szépen írtál erről a kis madárról. Érthetetlen az emberek gonoszsága.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!