Fátylában a nap
Az esti szelek felhőt hoztak,
A nap elé takarót vontak.
Fátyolköntösben szemérmesen,
Ránk kacsint a nap kedélyesen.
Elfáradt már fent, égi útján,
Megérzi esti felhők súlyát.
Pihenni küldi éj homálya,
Le is gurult az ég aljára.
Sárga arcán a piros kigyúlt,
Körülötte az ég is pirult.
Mielőtt végleg aludni tér,
Bíborszél kél, mely hazakísér.