Fa vagyok!
Lábam mélyre nyúlik,
amit betakar a föld.
A hajamnak színe,
néha vörös, néha zöld.
Testem megnyúlt, karcsú,
egy kicsikét göcsörtös.
Madár, ha fészket rak,
először körbe röpdös.
Hajam kidíszíti,
az elkészült fészkével.
Ahol kikelti majd,
tojásait, s énekel.
Társaim köröttem,
mind, vigyázóan óvnak.
Lábamnál a bokrok,
védőn összefonódnak.
Azért is jó együtt,
mert így egymást, megóvjuk.
Az embereket is,
megvédi a családjuk.
Vegyen rólunk példát,
minden ember a földön.
Úgy ahogyan mi sem,
SOHA, soha, ne öljön!
2020. 02. 29.
"Vegyen rólunk példát,
minden ember a földön.
Úgy ahogyan mi sem,
SOHA, soha, ne öljön!"
Bölcs vers, örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita:]