Hajnali derengésben

Hajnali derengésben

Vígan repkednek hópelyhek,
gyámoltalan roncs lett a csend.
Foghíjas reklám, jól ismerem,
fekete cica fut át az úttesten.
Táncol, táncol, szállva száll
a hópehely, egy autó megáll.
Szerencséje a cicának nagyon,
szerelemtől kábán és vakon,
hős kandúr várta a túloldalon.
A cica már hálásan dorombol.
Neonplakáton bárgyú mosoly,
rajta sűrű fekete festék csorog.
Forogni kezd a Föld is velem,
vígan röpködnek a hópelyhek.
Újrakezdés minden egyes reggel,
új a nap, a hajnali derengésben.

“Hajnali derengésben” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Ica kedves, klassz a gondolatmeneted, élmény volt olvasnom!
    Poétaöleléssel: csak gratulálni tudok!
    Üdv/Feri

  2. Kedves Ica! Bárhogy is hullnak a hópelyhek, a hajnali derengésben új nap születik.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Kedves, bájos, és ott van a háttérben egy kis csöndes bánat is…
    Szép, szeretettel voltam kedves Ica:)
    Éva(f)

  4. "Újrakezdés minden egyes reggel,
    új a nap, a hajnali derengésben."

    Igen, legalábbis lehetőség minden reggel az újrakezdésre, mely egyszer már nem ránk virrad.

    Szeretettel: Rita(f)

  5. Szia Ica! 🙂

    Amíg élünk, minden nap új reményekkel indul.
    Szép a versed, örömmel olvastam. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

Szólj hozzá!