Angyal

Angyal

Szabad szárnyakon, repültem melletted,
A boldog perceket, nincs okom felednem.
Szólj hozzám, s érzem hogy élek,
Ne engedd el soha, kezem kérlek.
Te lettél az Angyal, kint nekem szánt az Ég,
Mért pont Te? Ma sem értem még.
Akár egy álom, mégis ez a valóság,
Ha álmodom, az csak rólunk szól már.

“Angyal” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. "Ha álmodom, az csak rólunk szól már."

    Szép, szerelmes versed örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Nem csak álom. Valóság, s ez öröm. Maradjon ez így!
    Gratulálok!
    Marica

Szólj hozzá!