Esti remény

Az esti szellő lágyan fúj,
S a vidámság úgy árad;
Az emlékek csak törnek fel,
S én építem a várat.

Ez a ház, az otthonom,
Hova képzeltelek téged;
Életemnek új reggelén,
Égjen hát a fényed:

Régi nyári estékben,
Szent házamnak kertjében,
A narancskék ég alján égő
Délutáni emlékben.

A kora reggel mosolyában,
A fiatalság viharában,
A forró évszak átölelő
Házfalának ablakában.

Zivatarban, jégesőben,
Lámpafényes menedékben,
Kezet fogó félelemben,
Vihar után nyugodtságban.

Szeretetben, szerelemben,
Rossz napokban, szürkeségben,
Az életemben, mindenemben,
A megálmodott valóságban.

2020. február