Lassan… Csendesen

Megosztás Nyomtatás 153 megtekintés 5 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Lassan… Csendesen

Még hó borítja:
Az utat, az erdőt, a szívem.
De felolvasztja a telet lassan;
Napnak izzásában: Születő szeretetem.

Még hallom lépteid,
még érzem szereteted.
Még álmomban letörlöm…
Könnyeidet.

Még hó borítja:
Az utat, az erdőt, a szívedet.
Még eljössz, s ölelni fogsz újra,
szenvedélyesen.

Te hiszed,
s mindezt Én is elhiszem.
S már olvadni látszik…
Lassan…Csendesen.

Kisizsák; 1997. Február 4. Kedd.

“Lassan… Csendesen” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Zsike, Vaszily , Rita és Rózsa.
    Köszönöm hogy olvastátok a versemet, és hogy tetszett nektek.
    Szép ünnepnapot, és szép vasárnapot kívánok
    Nektek.
    Tisztelettel: Bakos Attila Péter.

  2. Kedves, szinte már álomba ringató a versed : szép, ahogy a tavasz-várást átszövöd a szerelem-várás végtelen, sokszor kínzó vágyával. Szeretettel olvastalak. Rózsa

  4. Nagyon szép, érzelmekben gazdag vers, érződik belőle a tiszta emberi érzés, gratulálok, Zsuzsa! 😀

Szólj hozzá!