Akiért a harang szól

Összes megtekintés: 56 

Akiért a harang szól

Érzem az eső, s az ásott föld illatát.
Hallom a vízcseppek csilingelő hangját.
Megülnek, folydogálnak, napfénytől bújva,
hisz életük pár perc, s párává vállnak újra.

Életed hosszú volt, de itt most véget ért.
Vár az ítélet meny-bolt, vagy pokoli lét.
Hantodon virágok, s könnycseppek frissen,
de földi életed mától fogva nincsen.

Lágy fuvallat lebben, indulj el felfelé.
Örülnöd kell, utad nem vezet lefelé.
Lelked ujjongva száll – fel a gyöngyházfénybe,
angyalok szárnyával terelve, s védve.

Vár majd a végtelen, gyönyörű varázsa.
Ezt kiérdemelve – nem éltél hiába.
Nem lesz több földi kín, sebek fájdalommal,
az örökké valóság véd – oltalommal.

Érted szól a harang, kongása reszketve.
Szívünket fájdalom – feszíti keresztre.
Vágtass napestig, ezüst szekeret húzva,
holdnak sugarával rátalálsz az útra.

Amikor felnézünk, a sötétkék égre,
a csillagokkal kirakott Göncölszekérre,
ámulunk az Istenünk hatalma láttán,
milliónyi ember – csillaggá vált másán.

Cobblah Ilona

.

“Akiért a harang szól” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!