Az éj szarvasa (Mariannak emlékül)

Az éj szarvasa…
(Mariannak emlékül)

Az éj szarvasa rőt, hűvös égre szökken,
agancsa ágán Hold, s csillag gyúl nyomában…
Kinyílnak álmaim meleg, barna ködben,
s elégnek a kozmosz tűzforró porában.

Egy Lélek jött felém, megnyílott az Éden,
ében lángú este remegett felettünk;
A menny tiszta tükrén izzott fel gyöngéden,
s mi csillagok hátán fehéren lebegtünk.

Szeráfok dúdoltak, s kék holdfény-parketten
keringőt táncoltunk lassan, kéz a kézben;
Gyöngypárát hullajtott, s véresen, sebzetten
a friss hajnal hajolt ránk az égi mélyben.

Kihunyt minden fáradt planéta az égen,
elszunnyadtam én is…Új álom ha rian,
s csillagok gyúlnak majd tavaszi estéken:
általuk üzenek Teneked, Mariann..

2020. március 9.

“Az éj szarvasa (Mariannak emlékül)” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Köszönöm Rita!
    Ez emlékvers, minden szorosabb érzelmi kötelék nélkül.

    Kezeidet csókolom:

    ;)riston (f)

  2. Köszönöm Éva, hogy itt jártál, és olvastál.
    Megrendelésre írtam, az általad felsorolt kritériumok mentén.
    Ha átérezhető nem dolgoztam hiába.

    Kezeidet csókolom:

    ;)riston (f)

  3. "Klasszikus romantika", finom rejtély lengi körül, és a szerelem, a vágyak, az emlékek…
    Gratulálok szeretettel:)(f)
    Éva

  4. Köszönöm a látogatást Kitti, Rózsa és Rzsike!
    Mariann köszöni, tetszett Neki is.
    Kezeiteket csókolom:

    ;)riston (f)

  5. Nem is lehetne ezeket az érzéseket szebben, mélyebben ábrázolni. Csodás környezetet teremtettél mondanivalódnak.
    Én is szívesen tévelyegtem benne, keresve az általam elveszített szeretett személyt.
    Talán, Mariann is érzékeli, hogy miről "maradt le"…akarva, vagy akaratlan.
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!