Tél temető

Összes megtekintés: 110 

Tél temető

Az ég szomorú könnycseppje,
finoman bekopog ablakomon.
Legördül az üvegen, eltűnik a semmiben.
Végtelennek tűnő tél után,
lelkem minden apró kis zegzuga
várja a tavaszi aranyló napsugarat.
Pacsirta énekli nekem, itt van már, hozom de íziben.
Zöldellő, selymes fűben sétálhatsz mezítláb,
ha elfáradsz, tisztás közepén egy pad, ott vár Rád.
Leülhetsz elmerengeni, az élet dolgain bölcselkedni.
Fantázia világban, lehetsz király vagy bárki,
a fák, régi titkokról csak Neked mesélnek,
a virágok szőnyegként terülnek el Előtted.
A patak kristálytiszta, hűs vize, a Te szomjad oltja,
az égről még a bárányfelhők is elvonulnak.
A napfény, fázós testedet, puha köntösként beborítja.

Kovács Gitta
2020.02.23.

“Tél temető” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Gitta! Érezni szép versedből mennyire vágyod a tavaszt, a természet éledését. Mindez szabad vers formájában még erősíti a végtelen szabadság érzetét. jelképesen egy tulipánt küldök érte. Szeretettel olvastalak. Éva(f)

Szólj hozzá!