Könnyű azt…
Könnyű azt szeretni, ki mindig kedvedet keresi,
mosolya, hangja körbevesz, mint ölelő karja,
lankadatlan csacsog, és szüntelen ragyog,
nehéz azt hinni, hogy örökre így kell ennek lenni?
Könnyű azt szeretni, ki szorongva él, remél,
bizonytalan számára a nappal és az éj,
kegyetlen volt sorsa, életének nem volt borsa,
se íze, sem fénye nem jutott neki, mégis reménykedik.
Ó, hát ők vannak többen kik megkeseredettek közben,
vágyják a szerelmet, magány után várják a kegyelmet.
Lennél e kegyetlen e törtlelkű lelkekhez, akár vigasz,
biztató lélektárs, ki hűségedért kapnád hű szerelmét.
Kedves Rita!
Szerintem ismét jók a kérdéseid! Bizony, a kapcsolatokban mi a valós érték és meddig működik jól az örök talány.
Köszönettel, szeretettel:Laci (f)
Kedves Laci!
Jó kérdés. Könnyű azt szeretnünk, aki bennünket is szeret, aki jó hozzánk, de nehéz az ellenséget.
Szeretettel: Rita:]
Drága Rózsa!
Az élet adja a valóságát és csalódásait.Nagy kérdések és talányok ezek is.
Nyitott lelkeddel, gondolataiddal mindig szívesen fogadlak oldalamon.
Szeretettel gondolok rád :Laci(f)
Drága Laci!
Jól megfogtad a lényeget: Könnyű azt szeretni, aki dédelget, lesi minden óhajod, viszonozza érzéseidet, de vajon tartós lesz-e szerelmed, egy elesett, sors-üldözött, reménytelenül boldogtalan személlyel? Le tudja-e szerelmed győzni sebei fájdalmát, a sötét múltat, hogy oldaladon, veled új életet kezdjen? Néha, sikerül…
Jó a téma, és az ahogy leírod – egyaránt tetszetős, olvastatja magát.
Szeretettel voltam nálad. Rózsa