Óriások országa

Összes megtekintés: 47 

Óriások országa

Mikor kicsi voltam, megfontoltan azt gondoltam,
hogy én babszemnyi létemre mindent elrontottam.

A kiságyból éppen csak felocsúdtam,
máris óriások között landoltam.
Félelmetes szerzetek voltak ezek,
gondoltam is, inkább visszaszületek.

Mindegyik nagy volt, és engem ringatott.
Olyan is volt, ki feszt rám kacsingatott.
Kettőnek tenyere olyan nagyra nőtt,
azt beszélték róluk, ők itt a szülők.

Valami olyasmik lehettek tényleg,
velem is maradtak ezután végleg.
Ha sírtam, sosem mondták, elcserélnek,
mindig utat adtak a gyengédségnek.

Teltek a hetek, évek egymás után,
kisebb óriások lettek ezután.
Megtanultam, van anyukám, apukám.
Nem néztem már rájuk annyira furán.

Óvtak, vigyáztak, szeretgettek engem,
mindig azt mondták, jó helyre születtem.
Gyermekek napján minden kisgyereknek
Óriást kívánok, kik így szeretnek.

“Óriások országa” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szép ez a "mese" valós történet. Mint a mesében minden jó, ha jó a vége! Sajnos nem mindenhol van így. Érezni a megnyugvást, szeretetet, hálát, tiszteletet az "óriások" felé. Szeretettel. Éva

Szólj hozzá!